Alapanyag leírása
A Nap perzselően süt a dél-afrikai földre, amely a jeges kristályvirág (Mesembryanthemum crystallinum) őshazája. Aki nem akar szomjan halni, annak valamilyen fortélyhoz kell folyamodnia. A jeges kristályvirág ismeri ezeket a trükköket, és igazi szakértő a folyadékellátás terén. Nem kell elrejtőznie a napsugarak elől, sőt, úgy terjeszti szét a leveleit, mintha kifejezetten élvezné a tűző napsütést. Egyetlen növény gyakran több mint fél négyzetmétert is lefed. Eközben úgy csillog, mintha harmatcseppek vagy jégkristályok borítanák. Ezek a leveleken található nedvességraktárak rejtik a növény túlélőképességének titkát.
Gyökerei mindössze pár centiméter hosszúak, és egyértelmű, hogy kevéssé járulnak hozzá a vízellátáshoz. A nedvességet a növény sokkal inkább a levegőből szerzi be.
A jeges kristályvirág kedveli a tengerek közelében lévő homokos és nagy sótartalmú talajokat, valamint el is raktározza magában a sót. Más növények elpusztulnak, ha túl sok sóval kerülnek kapcsolatba. A jeges kristályvirágban ezzel szemben a sótartalom hatására prolin (az aminosavak egy fajtája) és cukoralkoholok termelődnek. Ezek az anyagok a gyümölcssavakkal és a nagy mennyiségben jelen lévő magnéziummal együtt természetes nedvességmegtartó hatást fejtenek ki. A jeges kristályvirág ezen összetevői felszívják és megkötik azt a kevés nedvességet, amely a levegőben található. Ez különösen látványosan mutatkozik meg a levágott növényi részek esetében, amelyek csak hetek múltán száradnak ki. A levelek vörös színezete a nagy hőség elleni védelemhez járul hozzá. A színt az úgynevezett betaciánok adják, amelyek elnyelik a fényt, ezzel pedig természetes védelmet nyújtanak a napsugárzás ellen.
Ez azonban még nem minden. A jeges kristályvirág napközben kizárja a levegőt. Normális esetben a növények nappal szén-dioxidot vesznek fel, amelyet napfény segítségével cukorrá és oxigénné alakítanak. A növények a levél alsó részén lévő nyílásokon keresztül lélegeznek, azonban eközben sok vizet is veszítenek. A jeges kristályvirág ezért nappal bezárja ezeket az úgynevezett gázcserenyílásokat, és csak naplemente után lélegzik. A felvett szén-dioxidot egy molekulához köti, amelyet a következő reggel fotoszintézis útján cukorrá és oxigénné dolgoz fel.
Az egynyári, illetve évelő fagyérzékeny jeges kristályvirágot júliustól szeptemberig számtalan jelentéktelen külsejű, fehér-zöldes színű, sugarasan elhelyezkedő szirmú virág borítja. A gyümölcstokok nedves időben kipattannak, és kibocsátják a szürkésbarna magokat, amelyek megéréséhez az a hőség kell, amely a jeges kristályvirág hazájában uralkodik.