Nyersanyagportré
A méhviasz egy apró csoda. A mézelő méhek (Apis mellifera), amelyek nagy mennyiségű nektárral és pollennel táplálkoznak, képesek arra, hogy ebből a táplálékból egyebek mellett viaszt hozzanak létre, amely egy nagyon magas energiatartalmú anyag. A méhek összesűrítik a táplálék energiatartalmát, és a hasukon lévő mirigyen keresztül körülbelül 1 milliméter méretű viaszlemezkét választanak ki, amelyet ezt követően a lép építéséhez használnak fel. Ez a viaszlemezke olyan áttetsző, mint a hegyi kristály, és mindössze 0,0008 grammos súlyú. 100 gramm méhviaszhoz 25 ezer viaszlemezke szükséges.
A frissen megépített természetes lép szinte hófehér. A méhviasz csak azután nyeri el jól ismert sárgás színét, hogy a méhek használatba veszik a lépet. A viasz színét a propoliszban lévő flavonoidok és a virágpollenben lévő karotinoidok adják. A méhviasz összesen több mint 300 különböző anyagból áll.
A lép a könnyűépítészet mesteri alkotása. A lehető legnagyobb teret foglalja magába, a lehető legkevesebb építőanyag felhasználásával. A méhek a viaszlemezkékből hengeres sejteket képeznek, majd izommozgás révén hőt fejlesztenek, és a viaszt több mint 40 °C-ra melegítik fel. Az ezáltal formálhatóvá váló viasz magától felveszi a hatszögletű formát, falainak vastagsága pedig mindössze 0,07 milliméter. A hő aktiválja a nyálban lévő enzimeket, amelyek egy kémiai reakció révén tartóssá teszik a viaszt.
A kész lép egy zseniális építési mód és a hő együttes eredménye, és mindkettő a méheknek köszönhető, amelyek hihetetlen energiát fordítottak az előállításukra. Egy közepes méretű, 100 ezer sejtből álló, 1,2 kilogramm viaszt tartalmazó fészekhez a méheknek annyi energiára van szükségük, amennyit 7,5 kilogramm méz tartalmaz.
Egy méhrajon belül az összes lépsejt nagyjából egyforma méretű. Csak az egyes rajok között vannak méretbeli eltérések. Ez fejezi ki egy méhraj személyiségét.