Dr. Hauschka

Szantálfa

Szinonimák: Fehér szantálfa
Tudományos név: Santalum album L.
Család: Santalaceae (Szantálfafélék)

Eredeti élőhely

Elő-India, Malajzia

Összetevők

Fa: 3-5% illóolaj, nagyrészt szantálfaolaj.

Leírás

Aki már járt Indiában, sosem felejti el ezt a jellegzetes illatot. A szantálfa illati betölti a tereket, beivódik a ruhába, és beburkolja a testet. Az illathoz tartozó növény egy akár tíz méter magasra is megnövő fa, amely egész évben zöldell és virágzik, és amely nem nagyon válogatós az élőhelyét tekintve. Legyen az viruló völgy, vagy száraz hegyi lejtő, a szantálfa mindig remekül érzi magát. Sőt, úgy tűnik, hogy minél szárazabb és kietlenebb területen nő, fájának illata annál intenzívebb. Nagy, bőrszerű levele babérlevelekre emlékeztet. Az ágak hegyén fürtökben találhatók a többnyire négy sziromlevélből álló, szagtalan virágok, amelyek a virágzás után sárgák, majd fokozatosan mélyvörössé színeződnek.
A szantálfák úgynevezett félparaziták. Részben a szomszédos növények gyökerzetéből táplálkoznak, azonban önállóan, a gazdanövény nélkül is életképesek. Gazdanövényeik számos különböző faj közül kerülnek ki, lehetnek magasra növő füvek, mint például a vad cukornád (Saccharum spontaneum), lehetnek még pálmák vagy aráliafélék. Amikor először kapcsolatot létesít a gazdanövény gyökerével, a fiatal szantálfa szívószerveket fejleszt ki, amelyek behatolnak a gazdanövény gyökerébe. A növekedés során kifejlődő, mintegy két centiméter nagyságú sarjgumókkal a szantálfa szorosan fogva tartja a gazdanövény gyökereit, és olyan sok táplálékot szív el tőle, hogy a gazdanövény alig tud növekedni.

Felhasználás

A fából kinyert szantálfa illóolaj görcsoldó, antibakteriális és a herpesz vírussal szemben antivirális hatású. A vöröses színű gesztből kinyert illóolaj fontos szerepet játszik a parfümgyártásban. Az áhított olaj kinyerése érdekében 30-60 éves fákat vágnak ki. Korábban a geszthez úgy jutottak hozzá, hogy a kivágott fákat otthagyták a földön és a természet gondjaira bízták. A fehér termeszek rávetették magukat a kéregre és a puha szíjácsra, így néhány hónap elteltével csak a kérgétől szinte tökéletesen megfosztott, kemény geszt maradt a fából. Napjainkban gépek hántják le a fák kérgét. Ezt követően a gesztet felaprítják, majd vízgőz-desztillációval kinyerik belőle az illóolajat. A szantálfa forgács a bagót is kiegészítheti, és alkalmas parázson történő füstölésre is. A megőrölt fából füstölőrudakat is előállítanak. Ehhez a falisztet kötőanyaggal, például gumiarábikummal és szénnel keverik össze, rúddá formálják és megszárítják. A vízgőz-desztilláció során melléktermékként keletkező szantálfavíznek köszönhető a férfias illatjegypéldául a borotválkozás utáni arcvizekben.

Érdekességek

A botanikai névben szereplő „santalum“ valószínűleg a „világos, fehér“ jelentésű szanszkrit „candráh“ szóból ered, amely a szantálfa fájának világos színére utal. Az „album“ jelentése ugyancsak „fehér“.
A szantálfa első említése a Krisztus előtti ötödik századi, az óind Védákhoz írott kommentárból, a Niruktából származik. Mivel a termeszek a kemény, illatos gesztben nem tudnak kárt tenni, a fát Indiában az idők kezdete óta védőfának tartották, amelynek illata elűzi az ártó szellemeket. A Sívának szentelt szantálfából templomokat építettek és istenszobrokat faragtak.

A hindu vallás szerint a szantálfa segít, hogy az ember magasabb létformában szülessen újjá. Ezért az elhunyt uralkodókat a szantálfa illóolajával balzsamozták be, a gazdag indiaiak holttestének elégetéséhez a máglyát napjainkban is szantálfából rakják meg. Egy indiai monda szerint a szantálfát mindig kígyók ostromolják, amelyeket elkábít a fa édes illata. Ezért vélték úgy, hogy a szantálfából készült por ártalmatlanítja a kígyó- és a skorpiómérget. A jógában a szantálfa a gyökércsakrához van hozzárendelve, és felébreszti a kundalini kígyót, azaz vágykeltő hatású. Arab orvosok a középkorban hozták magukkal a szantálfát Európába, és a 15. században megjelent az itáliai gyógyszertárakba. 

A Lonicerus néven is ismert német természettudós, orvos és botanikus, Adam Lonitzer (1528-1586) 1557-ben megjelent füveskönyvében azt írja a szantálfáról, hogy megállítja a folyadékokat, erősíti a szívet, a gyomrot és a májat, tisztítja a vért, valamint szomjúságoltó és hűsítő hatású. A 19. században a kankós betegeket szantálfaolajjal kezelték.

Az ájurvédikus orvoslás szerint a szantálfa keserű, hűtő, összehúzó és megnyugtató hatású. A porított szantálfa és rózsavíz felhasználásával készített borogatást gyulladások és bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák.
Az aromaterápiában megerőltető szellemi munka esetén használják. A harmóniát teremtő illat nyugtató hatású, oldja a feszültséget, és segít a belső nyugalom megtalálásában. A vörös szantálfa (Pterocarpus santalinus L.) csupán névrokona a fehér szantálfának. A pillangósvirágúak közé tartozó fa vörös faanyagát szívesen használják teakeverékek színezésére. A fa orvosi hatását napjainkban kétségbe vonják. Hosszú ideig fontos szerepet játszott a gyapjúfestésben.

A növény alkalmazása a termékekben

A Dr. Hauschka Levendula-szantálfa testápoló balzsamhoz és a Levendula-szantálfa tusfürdőhöz fenntartható, tanúsítottan organikus művelést folytató erdőgazdálkodásból származó szantálfát használunk. A faiskolák szaporítják a szantálfát és a hozzá tartozó gazdanövényt, majd mindkettőt ültetvényeken gondozzák.

A szantálfavíz a Dr. Hauschka Intenzív kúra érett bőrre termékünk összetevőinek egyike. Tartalmazza a párlat vízkedvelő részét, feszessé teszi a bőrt, és életerővel tölti fel.

♦♦♦♦