Dr. Hauschka

Kókuszpálma

Szinonimák: Az ég fája
Tudományos név: Cocos nucifera L
Család: Arecaceae (Pálmafélék)

Eredeti élőhely

Délkelet-Ázsia, valószínűleg Malajzia.

Összetevők

Kokosfleisch: 35 % Fett, Spurenelemente wie Kalium, Phosphor, Kupfer, Eisen, Zink und Selen. Kokosöl: überwiegend gesättigte Fettsäuren, davon ca. 50 % Laurinsäure.

Leírás

Lehetetlen elképzelni a trópusi strandok partvonalát az akár 30 méter magasra megnövő kókuszpálmák nélkül. Csúcsukon gömbformát alkotva nő a 30-40 impozáns, kötegbe rendeződő pálmalegyező, amelyek hossza elérheti az öt métert, súlyuk pedig 10-15 kilogramm is lehet. Az egyes pálmalevelek keskeny elemei kapcsolódnak a levéllemez alapjához, így mozgathatóak. A szomjas kókuszpálma így ezeket az elemeket egymásra tudja zárni, hogy megvédje magát a leveleken át történő nagyfokú párologtatástól. A pálmalegyezők spirál alakban, többnyire az óramutató járásával megegyező irányban nőnek ki a törzs csúcsából. Az első évben a levelek függőlegesen állnak, a másodikban vízszintesen, a harmadikban pedig lelógnak, végül pedig lehullanak, és levélripacsokat hagynak maguk után a törzsön.

A pálmalegyezőn belüli mozgathatóság felbecsülhetetlen előnyt jelent az erős trópusi viharok idején. Felépítésének köszönhetően a törzs is igen hajlékony. A megvastagodott alap és a külső rész lényegesen stabilabb, mint a fa csúcsa és a törzs belseje. A kókuszpálma gyökerei oldalirányban és mélyen lefelé, egészen a talajvízig nyúlnak le a földbe, hajlékony törzsének köszönhetően pedig még a cunamival is dacol.

A kókuszpálma életének ötödik évétől a hetedik évéig virágzik. A levélhónaljakban egész évben nő a sárga ágakból álló virágzat, amelynek tövénél mintegy 40

nőivarú virág, csúcsánál pedig több mint 10 000 hímivarú virág található. Az önbeporzás kizárása érdekében a hímivarú virágok nagyjából két héttel hamarabb nyílnak ki, mint a nőivarúak. A pollent a szél és különböző rovarok terjesztik. A beporzás után a nőivarú virágokból alakulnak ki a kókuszdiók, amelyek egyes fejlődési fázisai párhuzamosan zajlanak a virágokéval, ami tipikus jelenség a trópusokon: Sok trópusi fánál hiába keresünk évszakok szerinti elkülönülő virágzási és gyümölcsérési időszakot, olyan, mintha minden egy időben történne.

A kókuszdió egyébként botanikai szempontból egyáltalán nem dió, hanem a csonthéjasok közé tartozik, ahogyan például a mandula is: A magot és a táplálószövetet — ez az ehető fehér kókuszhús és a barna burok — elfásodott magház zárja magába, azaz a barna kókuszhéj, amelyből szívesen készítenek különböző tárgyakat. Ezt a magot árulják az üzletekben, miután eltávolították róla a rostos, nem ehető gyümölcshúst és a kemény gyümölcshéjat. Nagyjából egy évbe telik, amíg a kókuszdió teljesen megérik. Ez alatt az idő alatt a belsejében bámulatos átalakulás megy végbe: A kókusztej, amely eredetileg bőséges mennyiségben volt jelen, látszólag eltűnik. Helyette egy zselészerű, puha, vékony rétegből kifejlődik a szilárd, vastag kókuszhús.

Bár a kókuszdiónak nem csekély súlya van, képes úszni a vízen, és ilyen módon messzire jutni. A felhajtóerőt a rostos, légbuborékokat tartalmazó

gyümölcshús és a magbélen belüli víztől elzárt üreges tér szolgáltatja. Amikor a tengerbe hullott gyümölcsök ismét partra vetődnek, akkor kicsíráznak. A csíra a magon található három csíranyílás egyikéből nő ki. Az, aki szeretne hozzájutni a kókuszvízhez, ugyanezen a csíranyíláson keresztül fúr lyukat a kókuszdióba.

Felhasználás

A fiatal pálmahajtások, a pálmaszívek (a pálma növekedési központja), a fehér kókuszhús és a kókuszvíz kedvelt élelmiszerek. A kókuszpálmát termesztő országokban mindennapos látványt jelentenek az utcai standok, ahonnan a még éretlen, zöld kókuszdiót kínálják a szomjas vásárlóknak. A még zöld, hat-hét hónapos gyümölcsöt egy bozótvágó késsel vágják fel, hogy hozzájussanak az édes, szinte teljesen áttetsző kókuszvízhez. A kókuszvíz egyébként steril, gyakorlatilag zsírmentes, izotóniás értéke pedig megegyezik az emberi vérével. Ezért korábban szükség esetén a kókuszvizet infúziós oldatként alkalmazták.

Nem szabad összekeverni az ázsiai konyha fontos alkotóelemét, a kókusztejet a kókuszvízzel. A kókusztejet frissen lereszelt kókuszhús és víz keverékéből állítják elő préseléssel. A kókuszdió krém (Cream of Coconut) kókusztej és kókuszolaj keveréke.
A kókuszpálmából még egy további folyadék nyerhető: B-vitaminban gazdag pálmaszirup, amelynek kiválasztása főleg a virágzatnál történik. Erjesztéssel pálmabort, sűrítéssel pálmamézet vagy pálmacukrot állítanak elő belőle, rizscefrével együtt pedig arrak főzhető belőle. A pálmaborból erjesztéssel pálmaecet készíthető.

A kiszárított kókuszhúsból, más néven koprából kókuszreszeléket vagy kókuszolajat állítanak elő. A kókuszolaj már szobahőmérsékleten megdermed,

ezért gyakran kókuszzsírnak vagy kókuszvajnak is nevezik. Magas hőfokra felhevíthető sütőolajként használható.
A kókuszzsírt azonban nemcsak a konyhában alkalmazzák, hanem szappanokban, orvosságokban és kozmetikumokban is. Stabilizálja a receptúra alkotóelemeit, és rugalmassá teszi a bőrt. A kókuszolaj lassan hatol be a bőr rétegeibe, és bársonyossá teszi a bőrt. Masszázsolajként is kitűnő. A kókuszolajnak UV-elnyelő képességet is tulajdonítanak, azonban ez csekély mértékű, és önmagában alkalmazva nem nyújt elegendő védelmet a nap ellen. Mindazonáltal több napozószer a kókuszolajon alapul.

A kókuszolajat terápiás módon fejtetű ellen is alkalmazzák: Több fejtetű elleni sampon tartalmazza. Bizonyos szúnyog- és kullancsriasztóknak is a kókuszolaj a hatóanyaga. Afrikában és Délkelet-Ázsiában a kókuszolajat nehezen gyógyuló vagy fertőzött bőrsérülések kezelésére használják.

A kókuszdió fogyasztásra nem alkalmas részei is sokféleképpen hasznosíthatók: az érett gyümölcsök rostos gyümölcshúsa például matracok töltőanyaga lehet, az éretlen gyümölcsök rostjaiból kötelet fonnak, a pálma törzsét házépítéshez, a pálmalegyezőt tetőfedéshez és kosárfonáshoz használják fel, a magházat el lehet tüzelni, de elő lehet belőle állítani gombokat, használati tárgyakat, hangszereket vagy üzemanyagot is.

Érdekességek

A kókusz tudományos neve a spanyol coco = fej, koponya szóból ered, és találóan írja le a kókuszdiót. A „nucifera“ a latin nux = dió és a ferre = hozni szavakból tevődik össze, jelentése ennek megfelelően diótermő.

A kókuszolajat nem szabad összetéveszteni a pálmaolajjal. Az utóbbit az olajpálmából (Elaeis guineensis) nyerik ki, amelynek termesztése érdekében hatalmas területen irtották ki a trópusi erdőket. A kókuszpálma termesztése ezzel szemben többnyire kis léptékben történik, és a növény sokoldalú hasznosíthatósága miatt jó megélhetést biztosít a termesztőknek. Például 35 pálma lehullott levelei és a héjhulladékok egy évre elegendő tüzelőanyagot biztosítanak egy ötfős indiai család számára. A vegyes kultúrákban a nagy fák árnyékot nyújtanak más növényeknek.

Az érett kókuszdiók nem mindig hullanak rögtön a földre. Ezért az ültetvényeken gyümölcsszedők másznak fel a pálmákra. Thaiföldön és Malajziában makákókat idomítottak be arra, hogy lehozzák az érett gyümölcsöket a fákról.

Dr. Heinrich Schlinck (1840–1909), aki olajfinomítójában műszaki felhasználásra dolgozott fel növényolajakat, a 19. század végén kifejlesztett egy eljárást a kókuszzsír kinyerésére, és 1887-ben

„Mannheimer Cocosnussbutter“ (Mannheim kókuszdióvaj) néven vitte piacra a terméket. A gazdálkodók szövetsége úgy látta, hogy a kókuszzsír komoly konkurenciát jelenthet az általuk gyártott vaj számára.

Mindenesetre tiltakoztak a márkanév ellen, így Schlinck 1892-től a terméket a levédett, a „pálma“ szóból származtatott Palmin márkanéven forgalmazta tovább. Az új zsír igen kelendőnek bizonyult. A 19. század végén szinte kizárólag állati zsírok voltak kereskedelmi forgalomban, amelyek a népesség gyors növekedése miatt drágák voltak és szűkösen álltak rendelkezésre. Az olcsó Palmin befoltozta az ellátáson tátongó lyukakat. Ráadásul a kókuszzsír táplálkozástanilag előnyösebb is, mint a vaj. Telített zsírsavakon, főleg azonban közepes szénláncú zsírsavakon alapul (ilyen például a laurinsav), amelyeket emésztőrendszerünk kiválóan tud hasznosítani. A laurinsav megtalálható az anyatejben is.

A Fülöp-szigeteken több legenda kötődik a kókuszpálmához, például a következő teremtésmítosz is: Az ősidőkben, amikor a Föld még kopár és kihalt volt, három isten uralkodott az univerzum felett, anélkül, hogy tudtak volna egymásról. Bathala isten a Földön élt, Ulilang kígyóisten pedig a felhőkben. Galang, a szárnyas isten szeretett egyik helyről a másikra utazni. Amikor Bathala és Ulilang először találkozott, három nap után olyan hatalmi harc tört

ki köztük, hogy úgy gondolták, hogy a vitát csak párbajjal lehet rendezni. A párbajban Bathala megölte a kígyóistent, elégette, a hamvait pedig elásta. Az utazó istennel, Galanggal azonban Bathala olyan szoros barátságot kötött, hogy sok évig éltek együtt. Amikor Galang súlyos betegségbe esett, és tudta, hogy meg kell halnia, arra kérte barátját, hogy holttestét ott temesse el, ahol a kígyóisten hamvait elásta. Ugyancsak csodálkozott Bathala, amikor a kettős sírból egy hatalmas, hosszú levelű és gömbölyű gyümölcsöket termő fa, egy kókuszpálma nőtt ki. A fában a két isten egyesülését látta: A törzs Ulilang kígyóisten alakját idézte, a tollszerű pálmalegyező barátjának, Galangnak a szárnyaira emlékeztette, a kókuszdiókban pedig Galang arcát vélte felismerni. Bathala mindezt jelnek tekintette, és végre hozzálátott a teremtéshez a Földön. Megteremtette a növényeket és az állatokat, végül pedig az embert, aki gondoskodni tudott a kókuszpálmáról, az ég fájáról. A pálma törzséből és a pálmalevelekből építette meg Bathala az első házat, míg a kókuszdiók eledelül szolgáltak az ember számára.

Egy másik fülöp-szigeteki történet így szól: Putri, a szultán lánya olyan szépséges volt, hogy folyton számos udvarló nyüzsgött körülötte. Apja kényszerítette, hogy menjen férjhez. Ahogyan azonban a mesékben lenni szokott, Putri Wata-Mamába, a palota kertészébe szeretett bele, aki szerelmet vallott neki. Wata-Mama ügyesen

királyfinak álcázta magát, akinek a szüleit meggyilkolták. Már úgy tűnt, hogy a fiatal szerelmespár számára a boldogság karnyújtásnyira van, amikor egy féltékeny vetélytárs agyonverte és lefejezte a fiatal királyfit. Azonban azon a helyen, ahol eltemették Wata-Mama fejét, egy kókuszpálma nőtt, amely egészen a szomorú Putri ablakáig ért, és a kókuszdiók benéztek az ablakon.

Egyébként egyáltalán nem veszélytelen a kókuszpálmák alatt sétálgatni. Évente világszerte 150 embert ölnek meg a lezuhanó kókuszdiók. A gyümölcsök lepotyogását a pálmatolvaj (Burgus latro) okozza. Ez a remeterák, amelyet kókuszráknak is neveznek, táplálékot keresve felmászik a kókuszpálmára, és erős ollóival feltöri a kókuszdió héját, hogy hozzájusson a kókuszhúshoz. Eközben egész gyümölcsök is lehullhatnak a földre. 40 centiméteres testhosszával és akár egy métert is elérő lábfesztávolságával a pálmatolvaj a legnagyobb szárazföldi rák az egész világon.

A növény alkalmazása a termékekben

A kókuszolaj az ápoló bázis részét képezi a Dr. Hauschka Bőrnyugtató pakolásban, a Citromfű nappali krémben, a Korrektorban, a Kiegyenlítő fénykorrektorban, a Regeneráló nyak- és dekoltázskrémben, valamint az Alapozóban. Ehhez természetes biokókuszolajat dolgozunk fel, amely Naturland- és fair-for-life-tanúsítvánnyal rendelkező Srí Lanka-i ültetvényről származik. Az olajat a tökéletesen érett gyümölcsökből préselik ki, és nem vetik alá finomításnak, fehérítésnek vagy illatosításnak. Ennek köszönhetően megtartja kellemes illatát és ízét. A természetes kókuszolajban megmaradnak a természetes fitokemikáliák, vitaminok és ásványi anyagok, mert a fehér kókuszhúst a barna burokkal együtt préselik ki.
Azonban nemcsak a biominőségre és az ökológiai szempontból fenntartható gazdálkodást folytató, vegyes kultúrája kókuszültetvényekre kell odafigyelni. A kis léptékű gazdálkodás középpontjában az emberek társadalmi és gazdasági jóléte áll. Ezt igazolja a fair-for-life-tanúsítvány, amelyet a neves Institut für Marktökologie (IMO) hívott életre. Az igazságos és biztonságos munkakörülmények mellett a projekt működtetői ügyelnek a termelőknek és az olajütő munkatársainak az egészségére is. A gyermekmunka teljesen kizárt, az pedig magától értetődik, hogy az alkalmazottak és a gazdálkodók méltányos fizetést kapnak, és van szólási joguk.

♦♦♦♦