Dr. Hauschka

Kökény

Szinonimák: Boronafa, boronatüske, ekeakadály, ekegúzs, kökényszilva, tövisfa, zabszilva
Tudományos név: Prunus spinosa
Család: Rózsafélék (Rosaceae)

Eredeti élőhely

A Közép-Európában őshonos cserje rendkívüli ellenálló képességének köszönhetően nagy területen elterjedt. A kökény ma már megtalálható Dél-Svédországtól az Urálig, Elő-Ázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika mérsékelt éghajlatú területein is.

Összetevők

Flavonoglikozidok, kumarinszármazékok, cserző- és keserűanyagok, savak, C-vitamin, nyomokban amigdalin (cianogén-glikozid).

Leírás

A szétterpeszkedő, tövises ágú cserje, amelynek magassága elérheti a 3 métert is, márciustól áprilisig virágzik. Még a levelek előtt jelenik meg a számtalan apró, fehér, illatos virág, amelyek többnyire szórtan állnak, azonban olyan sűrűn borítják a rövid hajtásokat azok teljes hosszában, hogy az egész cserje fehér színbe öltözik. Csak májusban, a virágzás után fejlődnek ki az ovális, fűrészezett szélű levelek, és nyár végén a gömbölyű, apró szilvára emlékeztető, kékesfekete, hamvas gyümölcsök, amelyek húsa zöld és fanyar. Az 1 centiméter átmérő bogyók csonthéjas magot tartalmaznak, és csak az első fagyok után fogyaszthatók. A kökény tövise egyébként módosult hónaljrügy.
A kökény szereti a napsütötte dombokat és a száraz, világos, meszes és mély talajú lombhullató erdőket. Más rózsafélékkel együtt gyakran alkot áthatolhatatlan tövises bozótost. A napfényt kedvelő kökény rendkívül ellenálló a vadrágással és a kivágással szemben. Magjait emlősállatok és madarak terjesztik, de emellett messzire szétfutó gyökérsarjakkal is szaporodik. Még a szélnek kitett helyeken is dacol a természet erőivel.
Nem csoda tehát, ha első helyen áll, ha rézsűk és száraz lejtők megerősítéséről, valamint meddőhányók és romos területek talajának stabilizálásáról van szó, illetve ha szél és hó elleni védelemre van szükség.

Felhasználás

A kökény gyógyászati szempontból adstringens (összehúzó), enyhe vizelethajtó, kis mértékben hashajtó és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. A szárított virágokból készített teafőzetet bőrbetegségek és reumatikus panaszok esetén a vér tisztítására használják, illetve a száj és a garat nyálkahártyájának enyhe gyulladása esetén gargalizálnak vele. A bogyókból készített pép vagy lekvár megszünteti az étvágytalanságot.

Érdekességek

A kökény latin specifikus nevét sosem felejti el az, aki valaha is megpróbált áthatolni egy kökénybokron, „spinosa“, azaz tövises. A német „Schlehe“ név az óbolgár „sliva“ és a latin „lividus“ = kékes szavakkal áll rokonságban. Tehát a „Schlehe“ kifejezés a kék színű termésre utal. Szinonimája, a „Schwarzdorn“ ezzel szemben az öregebb kökénycserjék kérgének fekete színére hívja fel a figyelmet.
A kökény már nagyon korán jelentős szerepet töltött be az emberiség életében. Már a neolitikumban, a cölöpépítmények idejében ismerték. Amikor ásatásokat végeztek e településeken, előkerültek a kökény termésének csonthéjas magvai. Az arabok, a görögök, a rómaiak és a középkori emberekvirágait és termését fogyasztották, illetve gyógyításra használták. Például Aszklepiádész (Kr.e. 124-60) és Andromakhosz (Kr.e. 3. sz.) a kökény terméséből készített sűrített gyümölcslevet, amelyet hatásos szernek tartották vérhas ellen. Az igénytelen kökény szívós fája ideális esztergályosmunkákhoz. A kéregből áttetsző, lakkszerű, fény- és vízálló tinta állítható elő, a termésekből vörös, a kéregből pedig vörösesbarna festékanyag vonható ki gyapjú és len színezéséhez. Már a régi germánok is ismerték a kökény védő hatását. A kökény és a galagonya alkotta az első sövényt, amelynek az volt a funkciója, hogy megvédje az almafákat és a lágyszárú növényeket a vadrágástól. Egyébként az indogermán „gher“ = megfogni szóból alakult ki a „ghortos“ szó, amely szó szerint „bekerítettet“, „elzártat“ jelent, és ebből származik a német „Garten“, azaz „kert“ szó. 

Tehát a kert szó a kerítés szónak köszönheti a létét, a font kerítésnek vagy a védősövénynek, amely a ház fala mentén körbezárt egy földdarabot. Bizonyos helyeken a kökénynek bűbáj elleni és jövendőmondó képességeket is tulajdonítottak. A boszorkányok éjszakáján (Szent Ottília napján) a régiek kökényágat tettek a füstölőtartó tálba, és hasonlóképpen használták őket füstöléshez a Walpurgis-éjen a kerti rutával és a borókával együtt. A parasztok két szabályt is le tudtak olvasni a kökény virágairól:

„Ha a kökény olyan fehér, mint a hó, ideje elvetni az árpát.“
„Áprilisban minél korábban virágzik a kökény, Szent Jakab napja előtt annál hamarabb érik be a termés.“

A kökény számos állatnak kínál gazdagon terített asztalt. A buja virágzat kedvelt tápláléka az év korai időszakában szálló rovaroknak, például a háziméheknek, több vadméhnek (az Andrena nem és a Stelis punctulatissima faj képviselőinek), poszméheknek, bogaraknak és legyeknek. A később kibomló leveleket szívesen fogyasztja a kardoslepke, a nyírfalepke, a veszélyeztetett kis pávaszem és más lepkék hernyói, de főleg a társasan élő pókhálós molyfélék, amelyek selyemszerű fonalaikból hálót építenek az ágak közé, és néha olyan nagy mennyiségben fordulnak elő, hogy teljes kökényállományokat rágnak tarra. A kökény fájában fészkelő madarak, mint például a tövisszúró gébics és a citromsármány számára ez valóságos paradicsom. 

A madarak és az egerek számára, amelyek télen arra kényszerülnek, hogy bogyókkal táplálkozzanak, az ágas-bogas cserje kékesfekete bogyóival nélkülözhetetlen éléskamrát nyújt, egyben pedig a túlélés zálogát jelenti.
Még ma is szokás hideg téli estéken melegítő italt készíteni a kökény terméséből. A felforralt kökényszörp átmelegít belülről, ha kint hóesés tombol. Azonban a kökényből készített zselé és lekvár is vitamindús ínyencség.
A nép gyógyászatban él néhány különösnek ható szokás. Tirolban sárgaság ellen kökényt kötnek a mellkas bal oldalára. Sok vidéken szokás a kökénycserje három kocsányát háromszor egymás után megenni, ezzel állítólag megóvhatjuk magunkat a láztól és a köszvénytől.

Rátekintés a növényre más szempontok szerint

Különleges, ahogyan a kökény a hideget kezeli, és ahogyan együtt él vele. Szinte még el sem olvadt a hó, amikor a még levéltelen növény kinyitja hófehér, bájos virágait. A hidegre az év vége felé van szüksége, hogy fanyar, szájat összehúzó gyümölcseinek ízébe egy kis édesség is vegyüljön. A hideggel, amelyet átél, és amelyre szüksége van, belső tüzét állítja szembe, azt a melegséget, amellyel az embereket ajándékozza meg.

Figyelemre méltó az is, hogy a kökény az év során csupán egyszer virul teljes pompájában, a túlcsorduló virágzás idején. A fennmaradó időben egyenesen visszahúzódik,amit megfigyelhetünk a fekete, hegyes tövisekkel rendelkező fán és a kicsi, fanyar gyümölcsökön is. A kökény a belsőjében őrzi a tüzet, és csak lassan adja azt le. Nem gyorsan fellobbanó szalmaláng ez, hanem lassan pislákoló parázs, amely hosszan tartó melegséget nyújt.

A növény alkalmazása a termékekben

A Dr. Hauschka Kökényvirág ápoló olaj erősíti és átmelegíti a bőrt. A jótékony illatú kökényvirágból, nyírfalevélből és orbáncfűből álló harmonikus összetétel feszesebbé teszi és salaktalanítja a szövetet.

A bőrt erősítő tulajdonságok biztosítják, hogy azenergikus, és ápolt benyomást keltsen.

A kökényvirág kíméletes módszerekkel előállított olajkivonatai ápoló hatásukat a Dr. Hauschka Kézkrémben, a Citrom-citromfű testápoló ejben és a Birs testápoló tejben bontakoztatják ki. A vadon növő bokrokról gyűjtött, teljesen érett kökénytermésből gondos munkával állítják elő az eszenciákat. Ezek megtalálhatóak a következő Dr. Hauschka termékekben: Citrom-citromfű testápoló tej, Birs testápoló tej, Zsálya deo és Frissítő lábkrém.

♦♦♦♦