A Dr. Hauschka egy egyedülálló kozmetika kultúrát képvisel 1967 óta. Mi tartozik ehhez Ön szerint?

Ott kezdődik, hogy milyen módon fejlesztjük és állítjuk elő a termékeinket, és az ápolási rituálénkkal folytatódik. Azonban a vállalati kultúra motorja az, ami a vállalat alapításának impulzusa, és az, ahogyan az erőforrásokkal bánunk. Számomra a vezéreszme a következő: „Másként cselekedni az első naptól kezdve”.

Másként cselekedni az első naptól kezdve? Mi volt annyira más a Dr. Hauschka Kozmetikumok indulásakor?

Elég, ha csak azt megnézzük, hogyan dolgozott Elisabeth Sigmund. Már az 1930-as években elkezdett dolgozni a saját natúrkozmetikumai fejlesztésén. Majd ezek a kozmetikumok 1967-ban, a velünk való együttműködés eredményeként kerültek piacra. Ha jobban megnézzük, több mint 35 évig fejlesztette ezeket a termékeket, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerültek volna. Meglehetősen sok időt hagyott rá. Már ez a folyamat is teljesen eltért az összes többitől. Nézzük meg azt, hogy hogyan jött létre a vállalat. A WALA megalapítása tulajdonképpen egy jótékonysági ügyhöz köthető: Dr. Hauschka azt a megbízást kapta Dr. Ita Wegmantól, az antropozófus orvoslás társalapítójától, hogy olyan gyógyszereket fejlesszen ki, amelyek nem tartalmaznak alkoholt. Ezeket az alkoholmentes gyógyszereket a gyermekeknek, az időseknek és a súlyos betegeknek szánták. Így születtek meg az alkoholmentes WALA gyógyszerek . Ebből látszik, hogy valójában szellemi intézmény vagyunk. Gazdasági keretek között működünk, azonban egyértelműen kulturális indíttatásból tevékenykedünk. Egészen a pénzügyek szintjén ki tudom mutatni, hogy a vállalatunk még ma is hibrid jellegű. 

A WALA mint hibrid jellegű vállalat? Elmagyarázná, mit ért ezen?

A „hibrid” azt jelenti, hogy a gazdasági szerkezet kellős közepén egy jókora közcélú rész található. Mi azon dolgozunk, hogy olyan gazdasági formát találjunk, amely lehetővé teszi, hogy már a gazdasági érték megteremtésénél is társadalmi felelősséget vállal. Azért, hogy ezt elérjük, más gondolkodási móddal tevékenykedünk a kezdetektől fogva. Egy termék létrejöttére és felhasználására másfajta kulturális ív mentén gondolunk. A közérdek figyelembe vétele, amely másoknál gyakran az életük végén kap szerepet, nálunk az itt és a most, a mindennapok része.

Ön azt mondta, hogy a WALA egy kulturális intézmény. Meglepő ezt hallani, mivel a vállalat gyógyszereket és natúrkozmetikumokat gyárt. Mitől kulturális intézmény a WALA?

A kultúra alapja az az általános felfogás, hogy magunkat nem annyira „alkotóként” fogjuk fel, sem orvosi, sem kozmetológiai értelemben, hanem „a lehetőség megteremtőiként”. A gyógyulást és a gyarapodást támogatjuk. A WALA gyógyszerekkel  nem helyettesítjük és nem nyomjuk el az immunrendszert, hanem támogatjuk. Hasonló a helyzet a Dr. Hauschka kozmetikumokkal is. Támogatjuk a bőrt abban, hogy ismét helyreálljon a normális bőrállapot. Tulajdonképpen megtanítjuk rá. Ebből a szempontból tekintve a termékek szintjén afféle képzési intézmény vagyunk. Ez azonban nem egy szolgáltatásban nyilvánul meg, hanem a képzést egy termék nyújtja, amit zseniálisnak tartok. Teljesen folyamatorientáltak vagyunk. Azokkal az emberekkel ellentétben, akik gyorsan ható krémekkel a pillanatra koncentrálnak, mi időt szánunk a dolokra. Vállalatunk filozófiája is a hosszabb időtartamokon alapul - idetartoznak például a több lépésből álló ápolási rituálék, amelyekre rászánjuk az időt, vagy az előállítási eljárások, amelyek az éréshez időt igényelnek. Számomra ennek kulturális dimenziója van.

Öntől származik az a mondás, hogy a Dr. Hauschka az emberek és nem a piacok számára fejleszti a termékeit. Mondana erről pár szót?

Vegyük például a Rózsa nappali krémet. A kezdetektől fogva, 1967-től a termékkínálatunkhoz tartozik. Önmagában nincs örökre szóló létjogosultsága, de jelenleg nem látok okot arra, miért kellene megszüntetni a Rózsa nappali krémet. Tudatosan figyelmen kívül hagyom a bevett termék-életciklus elméleteket, ami alapján tíz év elteltével ki kell venni a kínálatból. Nálunk nem ez a helyzet, mivel egy klasszikus termékről van szó. És miért történik ez így? Pontosan azért, mert nem a piac számára fejlesztjük a termékeinket, hanem az emberek számára. Elisabeth Sigmund azt a kérdést tette fel, hogy mire van szükségük az embereknek. Sohasem azt kérdezte, hogy hol van piac, hanem azt, hogy mire van szüksége az egyén bőrének. Ez egy teljesen másfajta megközelítés. Az emberi igényeket állítja középpontba. És ez az elv vezet minket a mai napig. Abból a kérdésből indulunk ki, hogy mire van szüksége az embernek. És nem abból, hogy hol van olyan piac, amelyet talán meghódíthatunk. A pénzt ugyanis szívesebben fordítjuk a termékfejlesztésre, az előállítási eljárásra és a kiváló minőségű termékekre. 

Azt, hogy szabadon dönthet arról, hogy a pénzt ebbe vagy abba fekteti be, a WALA alapítványnak köszönheti. Mi a funkciója ennek az alapítványnak?

A legfontosabb, hogy mi a pénzt minden tevékenységünk szerves részének tekintjük, és nem csak a nyereség szintjén tekintünk rá. Már az értékteremtési lánc legelején feltesszük magunknak a kérdést, hogy hogyan tudunk a vállalásunknak megfelelően, felelősen viselkedni. Például ha leveszek a polcról egy pulóvert, és megveszem, akkor azzal lényegében gyártási megbízást adok egy új pulóverre, amely szintén a polcra kerül. Ezért nem háríthatom el magamtól a felelősséget azért, ami a gyártási láncban történik. 10 évvel ezelőtt vagy még korábban azt mondhattam, hogy nem tudok erről semmit. Ma azonban, a digitális korszakban abban a helyzetben vagyok, hogy ismerhetem az előállítási folyamatokat. Ha komolyan veszem ezt a felelősséget, és alkalmazom a WALA-ra, akkor az értékteremtési láncot az elejétől kezdve egészen a termékig végig kell gondolnom. Ez azt jelenti, hogy ügyelnem kell rá, hogy hogyan állítják elő a nyersanyagokat, amelyeket megvásárlok. Meg kell néznem azt is, hogy hogyan történik nálunk egy termék előállítása. Ha pedig jól dolgoztam, akkor remélhetőleg nyereséget érek el. Felmerül a kérdés, hogy hogyan használom fel a nyereséget. A mi esetünkben hatalmas előny, hogy nem kell a tulajdonosi igényeket kiszolgálnunk. Így például létre tudok hozni új, biominőségű nyersanyagok  biztosítására irányuló partnerségeket, amire máskülönben valószínűleg nem lenne módom. Ez történt a burkina fasó-i shea vaj, az indiai ricinusolaj és mangóvaj, valamint az etiópiai rózsa esszenciális olaj esetében. Vagy lehetővé teszem, hogy a partnerek teljesen függetlenné válhassanak tőlünk. Kezdetben a projektpartnerek gyakran 100%-ig tőlünk függenek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy lehetőleg a rákövetkező években függetlenné váljanak. 

Úgy hangzik ez, mintha a pénz, amelyet a projektekbe fektetnek, olyan lenne, mint a mag, amely kifejlődve sokszoros termést hoz.

Teljesen így van. És ha ennél a metaforánál maradunk, akkor a magvetőnek azt is el kell fogadnia, hogy nem mindegyik mag hajt ki. Ez nálunk is így van. Természetesen ilyen szemmel nézve ez kidobott pénz. Másfelől viszont okosabbak vagyunk, mint korábban voltunk. Ha belefogok valamibe, azt is vállalom, hogy esetleg nem sikerül. Nem tudok továbbfejlődni, ha néha nem ér csalódás. A megújuláshoz a hiba is hozzátartozik. Ezért beszélek mindig „hibakomposztról”. Példa erre az új Dr. Hauschka sminktermékcsalád, amely 2017 elején került a piacra. 2011-ben kezdtük el az új termékek kifejlesztését. A munkánk 99%-a a szemétkosárba került. Ha azonban ez nem így történik, akkor valamilyen szokványos fekete színű, négyszögletes vagy kerek formát fejlesztünk ki. Ebben az esetben viszont sohasem találunk rá a púderdobozok körívek alkotta formájára, és sohasem jutott volna eszünkbe, hogy a fekete helyett a sötét lila színt válasszuk a csomagoláshoz. 

Hogyan látja a Dr. Hauschka kozmetikumok jövőjét? Mit tartogat a jövőő

A jövőben is a „másként cselekedni az első naptól kezdve” vezéreszme irányít minket. A saját magunk által meghatározott és a törvényi előírásokat követjük a termékek minőségét és biztonságát illetően. Mindig azt mondjuk azonban, hogy ebben is megpróbáljuk a saját utunkat járni. A belső igény, hogy ne úgy csináljuk a dolgokat, mint mások, meghatározza a cselekedeteimet. És ez a bátorságból táplálkozik. Emellett jól illik központi eszménkhez, hogy tanulva dolgozzunk, és dolgozva tanuljunk. Ebbe bele van kalkulálva a hiba, a kudarc, a tévedés lehetősége is. Ezek nélkül nem tudok tanulni.